Ismertető: Yi Young egy egyszerű lány, aki dobon játszik. Emlékvesztés mellett álmatlanságban szenved egy korábbi balesete óta. Majd ott van Jan Yoon, aki zongorista és emellett szörnyen énekel. Egy nap találkoznak és utána az „idegen” srác felajánlja segítségét a probléma megoldására. Ezután megállapodnak és ennek megfelelően éjjelente hívja hősnőnket. Majd nem sokkal később Yi Young-ot felveszi a zenekarba Nam Joo Wan és innentől beindulnak a történések…
Vélemény:
Hogy őszinte legyek régóta szemeztem a sorozattal. Valahogy sugárzott egy fajta cukiságot a történet… És jó mellélőttem ezzel a megérzéssel kapcsolatban. Itt nem feltétlenül negatívan értem ezt, de erről majd később.
Szóval történetünk ott kezdődik, hogy Yi Young éppen azon van, hogy végre bekerüljön egy zenekarban... Igazából belecsöppenünk egy alapkoncepcióba és bőven sok minden történik szerintem már az első rész alatt is. Egy kicsit kapunk minden szálból IS, de csak annyit, hogy épp ne tudjuk úgy hova tenni, hogy most akkor pontosan mivan. És ez először (számomra legalábbis), olyan fura feelinget adott, de végül rájöttem, hogy tök jó és nézeti magát. Megvan a maga hangulata... Szép lassan kapunk infókat a történtekről, de szerencsére nem is húzták el nagyon. Pont jó. Tényleg!
Talán a vége felé éreztem már egy kis felesleges huzavonát, de elment szódával ez a mennyiség. És ha már korábban említettem a cukiságot... A fenti kép alapján és a többi borítókép alapján is egy mézes-mázas kis limonádés sorozatnak könyveltem el, cuki-muki irreális szereplőkkel (hát na romi sori szóval...).
Ehhez képest, amikor elkezdtem nézni azon filóztam, hogy hiába bírom a színészeket valahogy ez nagyon nem azt adja, mint amire számoltam. Néztem őket és azt kérdeztem magamtól, hogy ez mi?! Nem tűntek úgy szimpinek sem. Emellett szó sem volt a szokásos
szerelem első látásra, egyből szerelem és jöhet minden is. Inkább ilyen” gyanús vagy érzést” keltettek. Nyilván később kiderül, hogy miért, de az elején akkor is olyan idegen volt az egész, úgy a karakterek meg minden is és inkább ilyen krimi hangulatot árasztott.
A mellékszereplők engem annyira nem fogtak meg. Pár dolog róluk is kiderül és van hatásuk a történésekre, de úgy hm…
A zenekar is inkább a sorozat elején élvez egy kis „rivaldafényt” utána, olyan hanyagolható volt. Nem mintha baj lenne csak úgy feltűnik az embernek.
Viszont tényleg a sztori előrehaladtával majd változnak a karakterek és egyre emberibb és emocionálisabb lett az egész. Egy idő után a krimi részét a sorozatnak átveszi már a két főszereplőnk kapcsolata, annak alakulása és hogy milyen hatással lesz rá egy-egy dolog.
Tökre tetszett, hogy reálisabb hatást adott az egésznek, ha kiderült valami… (nem akarok spoilerkedni, amiatt nem írok konkrétumokat) akkor látszott, hogy ennek nyilván negatív vagy éppen pozitív hatást gyakorol rájuk, de utána nem hisztiztek rajta, mint sokszor egy-egy sorozatban, hanem átgondolták és tényleg hosszabb szenvedés nélkül igen is megbeszélték. Számomra ez nagy pozitívum volt. Sokkal emberibbek lettek a karakterek ezáltal. Oké, hogy dráma, de na! Visszatérve szereplőinkre összességében szerintem nagyon adta a párosuk. Csomó vicces és jópofa jelenet volt benne.
És persze romi is.
Csak ajánlani tudom, kár kihagyni a műfaj kedvelőinek! Ráadásul magyar feliratot is készítettek már hozzá szóval semmilyen korlát nem állhat az útba! :D
Pár zene, ami tetszett: