top of page
Writer's pictureRya Awary

6. Fejezet: Ami történt - Mysha

A szálló felé gyalogolva gondolkodom a történteken. Nem számoltam túlzott meleg és empatikus fogadtatásra, de Kashan ellenséges pillantásai megleptek. Nem tudtam róla sok mindent csak, amit az unokaöcsémtől és Dallistól hallottam. Természetesen Rennától próbáltam kérdezősködni, hiszen ő sokkal jártasabb a kinti családok körében az egész ország területén. A tőle hallottak szerint egy kimért, eminens és zárkózott ifjú, aki szigorú neveltetésben vett részt és hatalmas státusszal rendelkezik bárhová is teszi be a lábát. Csak jó dolgokat lehet hallani róla és mégis érdekes módon az öccsét küldték ide, mint a családját képviselő tanuló. Kíváncsi lennék ennek az okára, de lehet, hogy valójában semmi különleges oka nincs. Mostohaanyámtól mindig azt hallottam, hogy a tűzhoni népek igen udvariatlanok és mindent szabályt képesek megszegni, ha azt úgy látják jónak. Olyan népség, akik képtelenek a racionális és higgadt döntéshozatalra a kritikus helyzetekben éppen ezért teljesen kiszámíthatatlanok és veszélyesek. Én mindig igyekeztem ettől elvonatkoztatni, hiszen nem jó az általánosítás, de néha nehéz főleg, ha gyerekkori emlékeimre gondolok vissza. Lyth’rra érzékelte, hogy azzal a különös és elzárt sárkánnyal történt valami, amikor Kashan a Tűz trómunon járt. Úgy gondolom azt a sárkányt hozzákötötték, de ehhez meg kellene valahogy vizsgálnom őt. Nem hiszem, hogy gyakorlott lenne a lélektársi kapcsolatokban így, amint beértünk le fogom tesztelni több módon is. Tudnom kell bízhatok-e benne vagy sem. Időközben már visszaértünk és udvariasan előreengedve invitált be az otthonukba. Már szinte teljesen be voltak rendezkedve. Egy szomorú pillantást vetettem a ház jobbik felére, ahol Rendall lakott mióta beköltözött a Szállóra. Ő volt hozzám a legkedvesebb mostoha családom köréből, nagyon fog hiányozni…


- Kérlek foglalj helyet, ahol jól esik. Én pedig elkészítem a teát – Kashan hangja szakított ki melankolikus elgondolkozásomból.


- Köszönöm.


S ezzel elkezdtem megfigyelni. Alakján és mozgásán látszik, hogy igen gyakorlott harcos. Még ha nem is szerzett gyakorlatot a csatatéren, de biztosan komoly taníttatásban részesítették. Mióta becsukta utánunk az ajtót különleges párát oszlattam szét, mellyel hatni tudok rá, mind fizikailag vagy szellemileg egy szintig. Remélem nem lesz rá szükség, de nem tudhatom, hogyan fog reagálni.


- Kashan, őszinte leszek. Nem hiszem el azt, amit a tanács próbál magyarázatnak nevezni mindarra, ami történt – igyekszem, hogy ne remegjen meg a hangom és közben próbálom figyelni milyen hatással van rá az, amit mondok. – A kihallgatáson is elmondtam mindent, amire emlékszem, de úgy vettem észre nem fogják teljesen figyelembe venni, hiszen engem is sokkoltak az események. Ami részben persze igaz, de magamnál voltam és tisztban vagyok vele, hogy mit láttam…


Kashanban sok érzés átfutott, miközben beszéltem. Düh, meglepettség, de végső soron inkább a veszteség miatti fájdalom. Ők tényleg jó testvérek voltak, akik szerették egymást. Ez bennem is felerősíti a gyász emlékét. A pára fenntartása most jóval megterhelőbbnek bizonyult. Úgy érzem, mintha bármelyik pillanatban összeeshetnék. Az a szúrt seb annyira éget…


- Én sem tudom elfogadni – itt a szemembe nézett és eltökélt tekintettel folytatta. – Az öcsém sosem tett volna ilyesmit. Meglepett, hogy így állsz a nyomozó csoporthoz. Ha valamiben tudok segíteni vagy esetleg megosztasz velem információkat akkor úgy gondolom ketten hamarabb előrébb juthatnánk ebben a kérdésben.


Tiszta jellem. Önként ajánlja fel, hogy dolgozzunk össze, hiszen mindkettőnk számára fontos embert veszítettünk el. Érzem, hogy őszinte és szava visszavonhatatlan ígéretet ajánl. Kashan Tallanas az első igaz tiszta jellem, akivel életemben találkoztam. Víz honban igen különleges vendég lehetne a Sárkány régensnél és áldását élvezhetné, ráadásul ilyen fiatalon.


- Legyen így. A csapatmunkák során sok időt fogunk együtt tölteni, így lesz alkalmunk nyomozni – mosolyodtam el őszintén.


Közben felkínálta a teát, mely roppant kellemes édeskés ízű volt. Nem csak az íze volt páratlan. Éreztem, ahogy feltölt egy kis energiával, de emellett lenyugtatja a testemben lévő fájdalmat. Hálásan pillantottam felé, s úgy iszogattam tovább.


- Ez Tűrys. Egy elég ritka gyógynövény, amelyet súlyos sérülések esetén használunk. Nem akarok udvariatlan lenni, de hallomásból és immáron látásból is meg tudom mondani, hogy valamilyen súlyosabb sérülésed van. Egy csapat leszünk, ezért úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha kicsit beszélnél róla és én is figyelmesebb lehetnék így veled.

 

Éreztem, ahogy gyenge pír önti el arcom. Nem szoktam meg efféle figyelmet. Egy tiszta jellem, aki valóban emberséges. Mondjuk hova gondolok én…Egy csapatban leszünk. Normális, hogy nem akarja, hogy hátráltassam. Nem tudom mit hallott rólam, de azt feltételem nem sok jót. Eszembe jut, hogy társadalmi rangban legalább olyan szinten lehet, mint a nővérem. Elszégyellem magam, hogy ilyen könnyen elgyengültem szavaira. Mint feljebbvaló tudni akarja, hogy mennyire vagyok megbízható. Hiszen az egyik legjobb stratéga a legbiztosabb katonai honból.

 

-   Egyetértek a meglátásoddal, természetesen megosztom veled. Kötés betegségem van, ami annyit takar, hogy bizonyos szinten a szervezetemben a tűz elem is jelen van, ami miatt felborult a kötés által biztosított egyensúly. Gyerekkorom óta így van és sokan úgy gondolták még ezt a kort sem fogom megélni. Bármikor rosszabbodhat az állapotom, de évek óta stagnál szerencsére. Édesapád az egyik orvos, aki próbál segíteni megoldani a problémámat. Sajnos nem sok javulást történt az elmúlt időszakban, de rendszeresen járok vizsgálatokra és kötés újításokra. Tudok harcolni és bizonyos dolgoktól eltekintve nem akadályoz a mindennapi dolgokban vagy az iskolai kötelezettségeimben. A mostani sérülésem rontott az állapotomon, de úgy gondolom nagyjából rendben leszek egy kis idő után.


Miközben megosztottam vele állapotomat vizsgáltam reakcióját. Meglepődöttség, sajnálat és aggódás. Kashan egy bizonyos szinten teljesen enged az érzelmeinek. Víz honban nagy hangsúlyt fektetünk az érzelmek visszaszorítására, legalábbis az Iwerai mellékház tanai ezt vallják. Meg fogok bízni benne. Lyth’rrával folyamatosan megosztom a tapasztalataimat, mindent, ami velem történik. Ízlelgeti a döntésem végül elfogadja azt.

 

- Én még nem igazán vagyok járatos az új kötések kezelésében vagy módosításában a klánunk szabályai miatt. Most jön el az ideje majd, hogy megkezdjem tanulmányaimat. Remélem mihamarabb jobban leszel, de ha tudok igyekszem segíteni neked.


Megmosolyogtat kedvessége. Idegenek vagyunk egymásnak és teljesen más honból származunk mégis máris több törődést kaptam tőle, mint a „családomtól”.


-  Köszönöm – majd megittam a maradék teámat. – Úgy gondolom itt az ideje, hogy elmondjam mi történt vagy legalábbis mi az, amit én tudok az üggyel kapcsolatban.


Ő is leült velem szemben és láttam, hogy feszülten figyel. Én pedig igyekeztem visszaidézni az elmúlt pár nap emlékeit újra.

 

- Rendall és Dallis hozzám kerültek felügyeletre. Korábban a nővéremhez tartoztak. Mivel családi ügyeket kell intéznie, emiatt határozatlan időre lettem én a vezetőjük. Én szerveztem meg a kiküldetéseiket a trómunokra, illetve tanácsokkal láttam őket el, amennyiben szükségük volt rá. Nemrégen viszont felfigyeltem arra, hogy Dallis egyre többször kiszökött, amit itt szigorúan büntetnek. Nem akartam egyből szólni a tanári karnak, hogy egyből a legdurvább fegyelmezést kapja így figyelmeztettem őt, hogy tudok róla és igyekeztem vele beszélni erről. Észrevettem, hogy valamiért hazudott nekem a kiszökéseinek okáról, de azt megígérte, hogy nem lesz több alkalom. Hinni akartam neki, de Rym-mel, aki a szellem farkasom elkezdtem figyeltetni őt. Innen tudtam, hogy baj van, mert aznap, amikor szokásomhoz híven tervezgettem a további feladatainkat és edzéseinket egyszer csak megjelent Rym és jelzett, hogy valami rossz történt. Azonnal visszaindultam a Szállóra és Lyth’rrát is magamhoz hívtam, ha segítségre lenne szükségem. A kapun átlépve én is megijedtem és azonnal harcra készen indultam tovább. A Szálló teljesen megváltozott. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy valahogy, mintha nem evilági érzetet adott volna a környezet. Hatalmas köd borította az egész területet és nem volt senki a szigeten rajtunk kívül. Nem éreztem senkit és semmit. Követtem Rym-et és így találtam rá az öcsédre. Akkor már alig volt benne élet. Egy furcsa mintázatú pengével volt felakasztva a fára. A nyakánál erősen vérzett és több sérülése is volt. Az egyik legfurcsább dolog pedig, hogy a haja szinte hófehér volt. Mindenesetre, amint tudtam lesegítettem a földre és igyekeztem ellátni a sérüléseit. Észrevettem, hogy egyáltalán nem volt kötése. Miközben próbáltam gyógyítani megkért, hogy adjam át neked a kardját, illetve, hogy adjak át egy üzenetet vele. Ehhez viszont kell a kard – itt nyújtottam érte a kezemet. - Vérrel pecsételte le, mert már beszélni sem tudott már. Megvágtam a kard végével a tenyerem és végighúztam a pengén. A vér mentén egy szöveg rajzolódott ki a kardon: „Van két kulcs, mely ugyanazt a zárat nyitja, ötvözetük más-más, de alakjuk egyforma, de a különbözőség nincs hatással mi a lakat mögött van.”


Egy pillanatra láttam valamit átsuhanni Kashan arcán, de szólt, hogy folytassam. Eleget tettem kérésének, miközben ő bekötötte kezemet friss vágásomat elszorítva.


-  Megígértem, hogy átadom mindazt, amit kért tőlem. Utána próbáltam gyógyítani, de nem bírtam tovább életben tartani... – itt eszembe jutott, hogy hasonlóan halt meg, mint a bátyám. Részben ezért is olyan fájdalmas. Igyekeztem mindent megtenni érte. Mintha még most is érezném, ahogy előtőrt belőle a tűz. Megrémít.


-  Mysha, ha túl sok ez most…


-  Nem, nem. Csak…- vettem egy mély levegőt. – Bár a gyógyításra koncentráltam, de hallottam egy kattogó hangot. Hátra akartam nézni, hogy meglássam az esetleges segítséget vagy a támadónkat, de mielőtt megtehettem volna… átszúrták egy tűz lándzsával a vállam. Onnantól kezdve már homályosan emlékszem a történtekre. Végül nem láttam ki volt a támadó. Egy egyszerű fekete csuklyát viselt és tűz elemet használt. Sajnos többet nem tudok mondani róla. Nem sokkal később elveszítettem az eszméletemet…


Lyth’rra közben a Szállóra jött. Megérezte gyengeségemet és zaklatottságomat. Támogat és nyugtat. Az emlékeket felidézve megint felerősödött a fádalom. Lüktet. Úgy érzem, mintha most szúrnák át a vállam. Láttam Kashan aggódó pillantását majd a következő pillanatban Rasputyin robbant be valamilyen kis varázslénnyel a vállán, ami végül elterelte figyelmét. Arcomat hirtelen enyhén hideg és energiával teli szellő csapta meg. Mély levegőt vettem és felálltam. El kell mennem és pihennem kell egy kicsit. Túl sok volt ez mára. Nem gyógyultam még meg és ma volt a vallatás is. Úgy érzem bármelyik pillanatban összeeshetek. A fülem zúg és kissé homályosan látok. Valahogy sikerült még elköszönnöm és visszajutni az iskoláig, de ott már társam hátára másztam. Éreztem, ahogy a levegőbe emelkedik és repülünk hazafelé… Morthil... Dallis... bár megmenthettem volna őket Lyth'rra. S a felhők között repülve, könnyeimet hullatva ragadott magával a sötétség...





16 views0 comments

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page