Egy szigeten találtam magamat és új társamat. Körülöttünk a legszebb éjszakai égbolt tátongott. A csillagok ragyogtak, s ha rájuk néztél nem tudtad eldönteni, hogy épp az orrod előtt van-e vagy egy végtelen távolság húzódik köztetek. Varázslatos hely volt, s éreztem, hogy társam szívét is épp úgy megdobogtatja, mint sajátomét. Merengőn nézett le a tó vízére, s utána, mintha valahol máshol járt volna már. Tekintetemmel követtem az övét. A víz tökéletesen tükrözte az égbolt misztikus és szemkápráztató látványát, viszont ahogyan tovább szuggeráltam, olyan érzésem támadt, mintha egyre mélyebbre rántaná le tekintetem. Végül, pedig teljesen elvarázsolt.
Egy barlangban voltam. Történetesen abban, ahol a jó előbb is. A zárkámban. Zárkámban?! Évek óta várom a társam, tanulok, készülök, s várok tovább egyedül.
Ezek emlékek. A sárkányé. Hihetetlen. Mintha ő lennék, érzek mindent, amit ő és hallom, amit gondol. Ezek után emlékképek jönnek.
A kikelés. Látom volt egy testvére, akitől elszakították. S meglátom apámat, aki egy zsákba bújtatva szökik meg vele együtt egy furcsa helyről. Évek telnek el. Próbálták nevelni, s türelemre inteni, hogy szabadsága akkor jő el, ha a társa rátalál. Újra elmosódik minden…
Immáron nagyobbacska lehetett. Azt nem tudom pontosan milyen idős. Apámon jobban meglátszik a kor. Kötéseket rajzol rá. Érzem a sárkány tehetetlenségét, dühét és elkeseredettségét. Apám távozó alakja csak még reményvesztettebbé teszi. Elmerül a gondolataiba és vár…
Úgy érzem jön a következő emlék, de kiszakít belőle. Öröm, s iszonyatos méreg kavarog lelkében. Neheztelsz rám… szépen kifejezve. Viszont hiába teszi ezt, én még csak a létezéséről sem tudtam. Állhatatosan és határozottan nézek bele szemébe, s inkább kötését újra megérintve próbálok kommunikálni vele. Kezem, amint megérinti őt azonnal kiránt a látomások útvesztőjéből. Ott állunk a barlangban és kötésünk kiegészült. A fájdalom egyre jobban alábbhagy és szerintem kölcsönösen érzékeljük már egymást.
Sysh - szólítom meg magamban.
Senki nem nevezte el. Én így szeretnélek szólítani. Tudom, hogy ő is „hallotta”. Úgy érzem tetszik neki, de büszkeségét nem csorbítva inkább kissé meglök engem, hogy még jobban beletapicskoljak a földesebb lávába, s ő ekképpen odébb állhat. Elindul kifelé.
Szabadság. Társ. Kashan… Ízlelgeti a történteket. Kiérvén a barlangból felszáll az égbe, hogy ő lehessen a legfélelmetesebb ősi fenevad a felhők között.
Vadászni megyek. A családok közötti csomókról már épp eleget hallottam… ideje, hogy te is befogadj belőle egy keveset. Már ha bírják az idegeid...
Majd egy mélyről jövő gúnyos horkantást hallatott.
Értem. Tekintettel, hogy mennyire lenyűgözött ez az egész, ami itt most megtörtént inkább csak letaglózva figyeltem, ahogy repül és hagytam, hogy átjárjon a boldogság érzete, mely Syshből áradt. Nem tudnám megmondani hogyan vagy hogy miért, de érzem, hogy már most fontossá vált számomra. Az az emlék… mily régóta kellett rám várnia. Belegondolni is épp elég őrjítő. Nem emésztem magam ezen tovább, hiszen felesleges. Kiérve a láva patakos hegyes vidékére egy farkasra leszek figyelmes. Körbevette a láva, s mintha nem eresztené fogságából. Megközelítem, s ráhangolódva az elemre kiszabadítom börtönéből. Rám emeli tekintetét, s ekkor tudatosul bennem, hogy víz elem technikát érzékelek. Valaki követni akart vagy legalábbis tudni mit csinálok itt. Odahajolok és lassú mozdulattal, engedélykérőn kezem a fejére teszem. Elfogadja. Miközben megsimogatom megsúgom neki, hogy fel fogom keresni a gazdáját, s kérdőre fogom vonni a történtekért. Megpaskolom, s útjára engedem. Megindul, s a lávafolyamot elhagyván még egyszer rám emeli tekintetét majd eltűnt egy kékes füst mélyében. Közben továbbra is érzékeltem, ahogy Sysh épp kiélvezi a szabadságát és igyekeztem teret hagyni neki erre, viszont egyfajta kapcsolat folyamatosan megmaradt közöttünk, ami miatt éreztem a jelenlétét. Eközben haladtam Szla’ven birtoka felé, hiszen mielőtt visszatérnék a Szállóra még akartam beszélni vele, hiszen ő biztosan több információval rendelkezik, mint én és itt végre négyszemközt leszünk. Már messziről láttam büszke mosolyát, melyet rám villantott és integetett felém. Ebből a szempontból nagyon hasonlított az öcsémre. Épp úgy nézett ki, mint ő csak egy idősebb kiadásban. Odaérvén hozzá, beinvitált a lávával teli várába és elnavigált egy kisebb nappali féleségbe. Háza nem csak kívülről tűnik hatalmasnak, belülről is az. Bár legalább felét igazából a kovácsműhely teszi ki, melyet jól megnéztem magamnak mikor áthaladtunk rajta. Engedélyt kaptam rá, hogy idejöhessek és használhassam, ha szükségem van rá és már szabadon járkálhatok a trómunokon. A nappaliban festmények sorakoztak, melyek családunk nevesebb tagjait ábrázolták. A maga módján nagyon ízlésesen, de egyszerűen volt berendezve ez a helyiség. Leültünk és az asztalon két jókora pohár Wrendiut* várt minket. Nagybátyám az egyiket elvette majd jól meghúzta.
- Egészségedre Kashan fiam, borítsd be te is míg teheted – biccentett a pohár felé.
Felé emeltem poharam, azért az illemet megtartva majd utána ittam az égető nedűből. Ahh, igen ez az egyik legjobb ital, melyet Tűz honban megkóstolhat az ember. Anyám még véletlenül sem engedte, hogy néha koccintsunk apámmal így csak nagy ritkán tudtam hozzájutni.
- Köszönöm. Ugye jól gondolom, hogy most már beszélhetünk ügyeinkről?
- Igen, ide nem léphet csak úgy be akárki. Nyugodtan megbeszélhetjük, amit csak szükséges.
- Nagyszerű – lelkesedtem fel, hiszen annyi kérdésem van.
- Először is tudnod kell, hogy a nyomozásban én is részt veszek és rajtam kívül még más tanárok is. Köztük Valymmal.
- Ez nem lehet. Valym minden csak nem pártatlan. Utálja a tűz honiakat és engem is. Gondolom az öcsémhez is hasonlóképpen állt, mint hozzám. Persze víz honi áldozat is volt…, de ez hallatlan…- ezt komolyan nem hiszem el. Azzal a lekezelő senkiházival így aztán nem tudok mit kezdeni.
- Ahogy látom erre nem számítottál, pedig így van. Valym több, mint lelkes a tettes felderítésében. Sőt szerinte az öcséd legalább hozzájárulója volt a katasztrófának…
- Ghila”rta! Tessék?! Az az ember nem normális…tényleg egy égetni va…
- Kashan! Ő az intézmény egyik tanára, nyíltan nem tehetsz ellene semmit. Pláne nem beszélhetsz így róla. Erre ne szokj rá! Olyanok az idegeid, mint apádnak. Állandóan nyugodt vagy aztán, ha beüt a krach a világot is felperzseled.
- Nem ezt gondoltam éppen következő lépésnek, de utálom már a képét is.
Közben ő jót kuncogott rajtam és biztosított róla, hogy ő sincs ezzel másképpen.
- Egyébként is miért utál minket ennyire? Úgy tudom, hogy nincs sok tűz honi itt, akkor miért viselkedik így velünk?
- Ennek megvan a maga története, ami elég hosszú, de röviden elmesélem neked – itt mélyen sóhajtott. – Nos, a víz honiakban van egyfajta félelem és gyűlölet népünk iránt az Arden és Niphil házasságát övező katasztrófa óta. Ugyebár víz honban történt az eset, ahol rengeteg ember esett áldozatául a tűzvésznek, amely úgy lett beállítva, mintegy direkt támadás a víz honi nagy nemes családok ellen. Azóta izzó hamuként adott táptalajt bármiféle konfliktusnak, mely egyből tűzvészként terjedt tovább, amennyiben történt valami. Így volt ez 12 évvel ezelőtt is az iskola területén. Az Iwerai klánvezető tudós házaspárt megtámadta családunk egyik tagja, kit kitiltottak, s aki miatt korlátozták a tűz honiakat mind az iskolában, mind pedig a trómunok területén. A részletekbe az idő szűkössége miatt nem mennék bele, de erről jó, ha tudsz. Emiatt most sincs ez másképp beállítva, minthogy mi gonosz tűz honiak, ha bekattanunk gyilkolunk. Ezt a látképet mindenféleképpen próbáljuk elkerülni. Illetve eddig én próbáltam, mivel én vagyok az egyetlen tűz honi származású professzor. Ezért szeretnélek óva inteni, hogy hogy hogyan is állj majd neki a nyomozásnak. Az Iwerai ikerpárt nem ismerem olyan jól. Iris Valym tanítványa és nem sokszor látni a közös munkákon. Ebből merem feltételezni, hogy mint az elsődleges víz honi klán leszármazottja igen más vizeken próbál evezni, mint amit mi normálisnak tartunk. Testvére, Mysha már egy másik kategória, de róla sem tudok túl sok mindent. A legpedánsabb tanuló és esélyes a legfiatalabb Yahmir elismervényre. Viszont magánakvaló és rendkívül keveset látni. Az én óráimon sosem látni, mert felmentette magát. Ez mondjuk valamiért kevésbé volt szimpatikus felőle, de hát a fő nemes klán leszármazottja és tudod a víz honiak mindig is karótnyeltebb népség voltak, mint a mieink – itt mindketten felhorkantunk. Ezzel egyetértek.
- A tervem az, hogy megpróbálok minél több információt szerezni tőlük vagy legalábbis róluk. Egyikük tudtommal ott volt. Akkor is ők a leggyanúsabbak. Egyelőre igyekszem háttérben maradni és informálódni. Hihetetlen, hogy működőképes maradt ez az elfogultság velük szemben. De nem tántorít el. Stratégának tanultam, bőven vannak ötleteim mihez kezdjek itt a szigeten, hogy segíthessem a nyomozást, de remélem mi is tudunk majd egy kicsit könnyebben is kommunikálni.
- Igen, minden bizonnyal így lesz a legjobb nekilátni a kutakodásnak. Lehet így hamarabb meglátsz olyan rejtett dolgokat is, amit mi nem tudunk majd. Mindenesetre a Vadász, aki veletek fog lenni az Mysha lesz. Önként jelentkezett a feladatra, ami igazán meglepett, főleg annak tükrében, hogy ő volt az utolsó, aki beszélt és látta az öcsédet mielőtt meg nem halt. Még nem volt gyűlés, de információim szerint ma délelőtt vallatták ki. Egy tanácsom viszont van vele kapcsolatban. Ne becsüld le! Renna professzorasszony által tudom, hogy Myshának kötés problémái vannak, ezért gyengének tűnik, de nem hiába pedáns tanuló. Láttam harcolni és igen veszélyes. Az anyja igen gyakran látogatja, hiszen valamelyikük az örököse lesz a víz honi fő klánnak. Ki tudja mi lakozik amögött, amit mutatnak nekünk…
- Igen…ez így még…érdekesebb – valahogy csak erősödött a gyanúm irántuk. Szinte forr a vérem a dühtől. Az az igazság, hogy eddig sem bírtam víz hon népét annyira, de ezek után nehéz semlegesen állnom a dolgaikhoz. Az biztos, hogy bármit is rejtegetnek… ki fogom deríteni. Bármi áron! Dallis halálát pedig megbosszulom.
- Kash…- Szla’ven érezhette rajtam dühömet, de nem fejezte be mondanivalóját. Én is éreztem, hogy valaki belépett a birtokra. Egy víz honi.
Igyekeztem rendezni gondolataimat, de az is idegesített, hogy félbeszakították megbeszélésünket. Szinte érzem, hogy értem jöttek, hiszen elég régóta tartózkodom itt. Eltelt az idő és már vissza kellett volna térnem. Biztosan a szállóra parancsolnak, de ha Valym az nem ígérhetek neki túl sok szép szót…vagy mást.
Halljuk, ahogy léptek közelednek. Valószínűleg ketten lehetnek, de nem vagyok benne teljesen biztos. Egy pár perc múlva az a nő sétál be két katona kíséretével, akit délelőtt láttam a szálláshelyünk udvarán. Ráemelvén tekintetem egy pillanatra megint az a végzetes érzés önt el, melyet megfogalmazni sem tudnék pontosan micsoda.
Azonban hamar elmúlik a csodálkozó idilli pillanat, amikor látom, hogy az övére van csatolva Dallis kardja. A bennem fortyogó láva csak arra vár, hogy kitörjön.
- Szla’ven professzor, Kas’han Tallanas. Kellemes estét kívánok és részben szeretnék bemutatkozni. Iwerai Mysha vagyok és azt kérték én legyek kísérete a szálló felé Kas’shan úrfinak. Sajnálom, hogy megzavartam önöket, de tudják a szabályokhoz kell tartani magunkat.
- Üdv, természetesen. Indulhatunk, hiszen már úgyis meg lett szakítva a családi gyászolásunk – vágtam hozzá, amit részben rögtön meg is bántam, de nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg.
Láttam rajta, hogy kicsit meghökken, de gyorsan túlteszi magát rajta. Ezután az asztalon lévő üres poharakra és az italra pillant. Mélyet sóhajtva, hajol meg.
- Köszönöm az együttműködésüket, viszlát professzor úr.
Szla’ventől elbúcsúztam és ígértem, hogy amint tudom meglátogatom. Vállon veregetett és kezet ráztunk. Utána Myshára emeltem tekintetem jelezvén, hogy mehetünk.
Magamban forrongtam tovább. Végre beszélhettünk volna és ezt is megszakítják…ráadásul pont ő. Előttem haladt a két katona pedig az én hátam mögött. Viszont így meg tudtam kicsit alaposabban figyelni. Észrevettem, hogy rendkívül sápatag. Bár a víz honiakról tudjuk, hogy hófehér bőrül van, de az övé kifejezetten természetellenesnek tűnik. Ruházatát erős, de mégis vékony és a mozgást még kevésbé akadályozó páncélzat alkotja egy egyedi bőr ruházattal. Az egyik legigényesebb munka, amit valaha láttam. Ez olyan minőség, amiért én nekem is dolgoznom kell, hogy elérjem. A készítője egy igen neves mester lehet, mert nem mindennapi. Mégis az tűnik fel, mintha Mysha mozgása kicsit nehézkes lenne. Nyakán egy verejtékcseppet látok lecsordulni. Az orvosi tudományokkal is sokat foglalkoztam az évek alatt. Csak szemlátásra meg tudom mondani, hogy tényleg nincs jól. A felismerés után akaratlanul is aggodalmat érzek. Lehet, hogy megsérült ő is? Mindenféleképpen beszélnem kell vele.
Átkeltünk a lépegetőn és az iskola épületének bejáratánál elküldte az őröket, akik először nem akartak távozni mondván, hogy a mi biztonságunk az elsődleges. Viszont Mysha elküldte őket. Nem mertek vitatkozni vele, de olyan érzésem volt, hogy nem akartak elmenni vagy nem szabadott volna nekik. Érdekes… A szálló és a betegellátó előtti útelágazásnál álltunk egy kissé kínos csendben. Ráemeltem tekintetem és kész voltam arra, hogy most már normálisabb hangnemben beszéljek vele. Meglepetésemre megelőzött…
- Őszintén sajnálom az előbbit Ka’shan, de tőlem is elvárnak bizonyos dolgokat. Viszont, hogy kifejezhessem őszinteségemet elhoztam neked Dallis kardját. Utolsó kívánsága az volt, hogy senki más kezébe ne kerüljön csak a tiédbe. Megesketett, hogy bármi áron, de teljesítsem kérését. Noha le kellett volna adnom a nyomozó egyesületnek, mégis úgy láttam helyesnek, ha tényleg hozzád kerül – közben lecsatolta az övéről és felém nyújtotta. – Nem akartam, hogy más is halljon erről emiatt vártam eddig vele. Kérlek, fogadd őszinte részvétemet.
Én pedig hirtelen csak figyeltem őt. Elgyengült hangja simogatta lelkem, mi újra ordítani kívánt a kard láttán. Tisztelettudó, erkölcsös és igazi harcos. Mégis gyengéd, illedelmes és figyelmes. Nem erre számítottam. Most jöttem rá, hogy talán először, de teljesen elvesztem az érzelmek által. Elszégyelltem magam, hiszen nem erre tanítottak. A szemébe néztem őszinte hálával és elvettem a kardot.
- Fogadd bocsánat kérésemet az előbbi viselkedésemért. Igen feszült vagyok a történtek miatt, de gondolom ez veled sincs másképpen. Én is szeretnék részvétet nyilvánítani az unokatestvéred miatt. Ha nem bánod meghívnálak egy teára. Tudtommal egy csapatba osztottak minket és te is velünk leszel a taníttatásunk alatt. De azért jó lenne még egy kicsit beszélgetni előtte.
- Rendben, legyen így – indult meg egy lágy mosoly kíséretében, s én követtem őt.
Magyarázatok:
Wrendiut=minőségi szeszes ital Tűz honban, melyet elég nehéz beszerezni. Ez többnyire az egyik alapösszetevőjének köszönhető, ami egy ritka virág, a Wrendel.
Comments