Miután a rokkant háború isten az ágyasommá lett
- Rya Awary
- 7 hours ago
- 6 min read
4.Fejezet
Miután Jiang Suizhou lefeküdt, szorosan becsukta a szemét majd arra várt, hogy minél hamarabb elaludjon, és átvészelje ezt az éjszakát.
A legjobb az lenne, ha másnap reggel a lakásában ébredne fel, az ébresztőórájának csörgésére.
……Azonban még ha csak egy nyugodt pihenésre is vágyott, Jiang Suizhou-nak még ez sem sikerült.
Ez a faragott ágy nemcsak ránézésre, hanem ténylegesen fekvésre is kényelmetlen. Csak az oldalára tudott feküdni, a vékony köpenyét a testére terítve, ami alig-alig használható takarónak.
Ez a gyenge, beteges test hirtelen túl kényesnek tűnt számára.
A díszteremben lévő keskeny ülőhelyen már fájt a dereka és a háta, s fázott a keze és a lába is.
Egész éjjel forgolódott, nem tudott aludni, csak várta, hogy a szobában lévő piros gyertyák leégjenek, és a hajnal fénye egyre több világosságot adjon.
Mire reggel felült, úgy érezte a teste majdnem szétesik a fájdalomtól. A torka is kicsit viszketett, ami miatt köhögni akart volna.
Megköszörülte a torkát, majd két köhögés után szédelgett és megdörzsölte homlokát.
Az ablak túloldalán már több szobalány várakozott a folyosón. Jiang Suizhou felemelte a fejét, és látta, hogy Meng Qianshan kezeit a zsebében összefonva állt az ajtóban, valószínűleg arra várt, hogy felébredjen, és bejöhessen, hogy szolgálhassa őt.
Nem engedheti még be őket, hiszen, ha bejönnek észreveszik, hogy ő és Huo Wujiu nem osztoztak egy ágyon, nem igaz?
Jiang Suizhou gyors döntést hozott magában.
Sietnie kell, gyorsan.
Vetett egy pillantást Huo Wujiu-ra.
Az ágy mellett egy üres kerekesszék állt, Huo Wujiu mozdulatlanul feküdt az ágyon, pontosan vele szemben.
A napfény némi világosságot nyújtott az ablakon keresztül, s ahogyan rávetült a fény, a holló tollaira emlékeztető szempillák árnyékot vetettek arcára.
Valóban nagyon helyesnek nézett ki.
Arcának vonalai élesek és mélyek, az orra egyenes, hosszú szempillái vannak, s így csukott szemmel eltakarják azt a sötét, kegyetlen fekete szempárt, ami különösen férfiasan vonzóvá teszi őt.
A nap fényében Jiang Suizhou jól látta, hogy a bal szemöldöke végén egy apró régi heg húzódik, ami hirtelen vágja ketté hegyes szemöldökét.
Mint egy isteni fegyveren ejtett karcolás, amely a halandók közé esett, és némi vérrel szennyeződött be.
Nagyon mélyen alszik.
Jiang Suizhou megkönnyebbülve óvatosan felkelt fekhelyéről.
Huo Wujiu még nem ébredt fel, és így a legjobb.
Végül is, tegnap este olyan hidegen beszélt vele, de ma reggel, amikor kivilágosodik, csak odabújik hozzá, mintha éjszaka ott lett volna, majd megint megszökik előle, az elég kínos lenne.
Ezt a szemérmetlen tettet jobb lesz megtenni, anélkül, hogy tudomást szerezne róla.
Ezen gondolkodva, Jiang Suizhou megigazította ruháját, kihúzva magát megállt, és látszólag nyugodtan, de csendben sétált ki. Léptei távolodtak, majd az ajtó nyikorgott egyet, és ismét becsukódott.
A szobában minden apró hang is elveszett és csak a teljes üresség maradt.
Huo Wujiu kinyitotta a szemét.
Az a sötét tekintet éber és éles volt, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki most ébredt fel.
Hideg pillantása az ablak alatt lévő fekhelyre esett. A nyitott ablak alatt a napfény rásütött, s a fényben porszemek táncoltak.
A fekhely viszont már üres volt.
Még gondosan el is lett rendezve. Csak felül látszik az ügyetlenül kisimított ráncokon, hogy az illető azon fáradozott, hogy elrejtse az alvás nyomait.
Huo Wujiu szeme megakadt rajta.
Ő mindig rendkívül éber, és éles érzékkel rendelkezett. Így hát tegnap este Jing herceg egyik mozdulata sem kerülhette el a figyelmét. Látta, ahogyan arra a kis méretű ágyra összekuporodva lefeküdt, majd hallotta, ahogyan forgolódott, és arra gondolt, hogy egész éjjel óvatoskodva hogyan kínlódhatott ott.
Az imént pedig végig hallgatta, ahogy lopakodva, lábujjhegyen távozott.
……felfoghatatlan.
Mielőtt megérkezett, Huo Wujiu már előre sejtette, hogy miket fog megtapasztalni Jing herceg udvarában. Jing herceg egy kegyetlen, alattomos, ravasz és bosszúálló ember, aki ráadásul eleve nem jön ki jól a császárral. Míg a császár látszólag jutalmat adott neki, valójában Jing herceg megalázására használta fel, így lehetetlen, hogy ne gyűlölné őt.
A helyzete csak még rosszabb lehet majd, mint az égi börtönben volt.
De Jing herceg nemcsak, hogy nem csinált vele semmit, de még el is bújt előle, mintha ő lenne a legfélelmetesebb dolog a világon.
Hou Wujiu nem tudta megállni, hogy lesüsse szempilláit, és így a tekintete a lábaira esett.
Nanjing emberei valóban félnek tőle. Pont azért félnek tőle, mert elszakították a meridiánjait és eltörték a lábait.
Már amikor mozgásképtelen rokkanttá vált, akkor is még mindig tartottak tőle.
Mint tegnap is, amikor kihozták a börtönből a császári gárda nagy része mozgósítva lett, és az összes környező utcát kijárási tilalom alá helyezték.
Azt a hintót, még biztosabbá alakították át, mint amit a rabok szállítására használták kocsikat. Úgy, mintha képes lenne szárnyakat növeszteni és elrepülni.
Hou Wujiu már régóta tisztában volt vele, hogy korábban mennyire megijedtek tőle, emiatt pedig a kínzásuk csak még brutálisabbá vált.
Amint az ellenség kezére került, a félelmük átváltozott egy tőrré, ami belé fúródik. Csak akkor fognak megnyugodni, amikor már egy lélegzet választja el őt a haláltól.
Végül is helyesen cselekedtek, hiszen Hou Wujiu, amíg csak lélegzik nem fog tétlenül üldögélni.
De ez a Jing herceg...
Hou Wujiu a homlokát ráncolta.
Soha nem találkozott még olyan emberrel, mint Jing herceg, aki egyértelműen félt tőle és bár sokféleképpen bánt vele, de mégsem tett semmit.
Egyáltalán nem hitte azt, hogy Jing herceg egy tiszta és rendes ember, de úgy tűnt, hogy nem trükközik vele.
Huo Wujiu lehunyta a szemét.
Már a börtönben sok lehetséges lépést megjósolt az ellenfelei részéről, és kigondolta magának a szükséges lépéseket. Tudta, hogy biztosan lesznek változások, de nem gondolta volna...
Hogy a Jing herceggel való találkozása egy ilyen rendkívüli esemény lesz.
Mikor Jiang Suizhou saját maga nyitotta ki az ajtót, Meng Qianshan, aki az ajtó előtt várt, megijedt.
Felnézett az égre, és sietve elébe lépett, miközben szólt:
- Uram, még több mint egy órája van a nagy reggelihez. Miért nem pihen még egy kicsit?
Jiang Suizhou becsukta az ajtót.
Reggeli nagy udvari ülés? Erről volt némi fogalma. A Jing-dinasztia nem tartott naponta reggeli udvari üléseket, hanem öt naponta tartottak egyet, amit nagy reggeli udvari ülésnek neveztek.
De nem gondolta volna, hogy már a második napon miután ide érkezett, máris részt vesz egy ilyen eseményen.
Bólintott, majd halkan, rekedtes hangon megszólalt:
- Korán ébredtem, semmi különös nincsen.
Meng Qianshan gyorsan reagált, így hát megfordult és utasította a mellette álló szolgát, hogy a herceg udvarában készítse elő az ételt, ő maga pedig támogatta Jiang Suizhou-t, és az udvaron kívülre vezette.
Jiang Suizhou egész éjjel nem aludt, most pedig szédül és fáradt is, ezért aztán nem utasította vissza és hagyta, hogy Meng Qianshan támogassa őt.
Meng Qianshan mellett sétált, miközben az óvatosan rápillantott.
... ő egy jó ember.
A szeme alatt karikák húzódtak, az arca sápadt, a léptei bizonytalanok, a tekintetében pedig ott a fáradtság, amit nem tud elrejteni.
Ez... a herceg, tegnap este elég heves lehetett, nem igaz?
Meng Qianshan egy pillantást vetett rá, majd óvatosan elfordította a tekintetét. De nem tudta megállni, hogy ne nézzen rá még egy második, vagy harmadik alkalommal.
Túl gyakran fordult felé, amit még Jiang Suizhou is észrevett.
Amint Jiang Suizhou leült a gyaloghintóra, ami az udvar kapujában állt, látta, hogy Meng Qianshan ismét őt figyeli.
Jiang Suizhou nem tudta megállni, hogy ne ráncolja össze a homlokát, és megkérdezte:
- Mi történt?
Meng Qianshan gyorsan elfordította a tekintetét, és mosolyogva azt mondta:
- Semmi, semmi, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy a hercegnek szüksége van-e valamire ma reggel?
Jiang Suizhou megrázta a fejét:
- Tégy úgy, ahogy jónak látod.
Meng Qianshan gyorsan helyeselt, majd utasította a szolgákat, hogy emeljék fel a hintót, és elindultak az Anyin lakrész irányába.
Jiang Suizhou egy pillanatra elgondolkodott, majd megkérdezte:
- Meng Qianshan, a Huo Wu... Huo asszony számára beköltözhető udvarrész rendbe lett már hozva?
Bár kábultnak érezte magát, mégis emlékezett az előző esti terveire. Hiszen tegnap este a királyi udvarban lévő lakodalmak lebonyolítására használt teremben aludtak, ma pedig Huo Wujiu-nak a saját lakrészébe kell költöznie.
Mivel már eldöntötte, hogy nem fogja provokálni őt, így legalább az alapvető dolgokat, mint az étel, ital, saját lakrész és a ruházatot biztosítani fogja számára.
Meng Qianshan megdöbbent.
Tessék? Mégis mikor kérdezte meg korábban a herceg ezeket a jelentéktelen udvarhoz kapcsolódó apróságokat?
Jiang Suizhou nem kapott rögtön választ, így hát megfordult, és látta, hogy Meng Qianshan úgy ül, mint aki megzavarodott.
- Meng Qianshan – szólt hozzá.
Meng Qianshan sietve válaszolt:
- Felség, ne aggódjon, már korábban megtettem a szükséges intézkedéseket.
Jiang Suizhou megállt egy pillanatra, majd így szólt:
- Úgy tűnik, hogy elég súlyosan megsérült, küldj valakit, hogy nézzen rá.
Jó ég, még orvost is kell keresni neki.
Meng Qianshan folyamatosan bólogatott:
- Szolgája azonnal keres egy udvari orvost, hogy megvizsgálja Huo asszonyt.
Jiang Suizhou egyetértően bólintott, majd szólt:
- Figyelj oda jobban - mondta, majd elfordította róla a tekintetét, s becsukta a szemét, míg homlokát támasztva pihenni kezdett.
Azt már nem vette észre, hogy Meng Qianshan, aki mellette állt, hogy megdöbbent a parancsától.
Már magában sikoltozott.
Tízéves kora óta szolgálja a herceget, és már sok éve vele van, de sosem látta a herceget, hogy ilyen dolgokkal foglalkozna! Az udvarban nincs másik feleség, még ha valakit nagyon kedvelt is, soha nem látta, hogy a herceg így törődne valakivel!
Nem felejtette el, hogy a herceg mikor tegnap este megérkezett olyan rideg volt, mint a jég, tele haraggal. Tegnap aztán levette a fátylat, és egyedül ivott a házasságkötő borból is.
Az embereknek már a hátuk is verejtékezett egyetlen pillantásától.
Csak egy éjszaka telt el, és máris... máris elkezdett aggódni az asszonyunk miatt!
Mi más tudná, ilyen gyorsan megváltoztatni egy ember hozzáállását? Még ha csak egy eunuch is, ő is ért néhány dologhoz.
De ha jobban belegondol...
A herceg mai kicsapongó állapotát elnézve, máris látható asszonyuk módszereinek fajtája. Ezen elgondolkodva Meng Qianshan nem tudta megállni, hogy ne sóhajtson egy nagyot.
Nem gondolta volna... nem gondolta volna, hogy az a nyomorék ilyen képességekkel is rendelkezik.
A szerzőnek megjegyzése:
Jiang Suizhou: Derékfájás, hátfájás, éjszaka nem aludtam, úgy érzem, hogy felrobban a fejem.
Meng Qianshan: ……Óhóóóó, Huo asszonyunk elképesztő.
Comments