Miután a rokkant háború isten az ágyasommá lett
- Rya Awary
- 1 day ago
- 7 min read
6.Fejezet
Visszatérjen a szülőföldjére?!
Huo Wujiu szinte kiirtotta a császár országát, az utóbbi pedig megölte Huo Wujiu édesapját. Ha már ilyen messzire elmentek ebben az összetűzésben, hogy hívhat minket Huo Wujiu családjának?!
Habár hazatérésről beszélt, de hangjából sütött a vágy, hogy újabb ürügyet talált Huo Wujiu megszégyenítésére.
Több ezer éves történelmi ismeret birtokában Jiang Suizhou valamennyire képes volt kiismerni ezt a zsarnoki uralkodót. Így látván, mennyire ostoba ember, lehetetlen, hogy ő tervelte volna ki Huo Wujiu visszatérésének kikényszerítését és egyben megalázását.
Jiang Suizhou látta, hogy a császár és Pang Shao összenéztek.
Tízből kilenc esetben Pang Shao és Hou Zhu összetűzésbe kerültek. Azonban a császár jelenleg Huo Wujiu-n akarta levezetni haragját, így Pang Shao a kedvére tudott tenni és előállt ezzel az ötlettel.
Az a két ember így aztán azonnal egy hullámhosszon volt, hiszen amit akartak azt meg is kapták. Mindketten boldogok voltak, míg Jiang Suizhou szenvedett.
Nem számít, hogy ki akarja megsérteni Huo Wujiut, mert az ő szemszögéből mindannyian egy oldalon állnak. Miután a császár megfélemlíthetett valakit igencsak jól érezte magát, de a felelősséget Jiang Suizhou-ra hárítja.
Jiang Suizhou nem akart senkit sem a halálba kergetni. Szemet hunyhatna e felett, de a saját fejét sem akarta alkutárgyává tenni.
Jiang Suizhou a fogát csikorgatta.
Huo Wujiu nevében vissza kell utasítania, és ki kell találnia egy ésszerű indokot is.
Egy pillanatig hallgatott még, s gyönyörű arcát beárnyékolta a kétely és a zavar.
- Testvérem, erre már igazán semmi szükség.
Majd lesütötte szemét, s hosszú szempillái elrejtették a szemében rejlő érzelmeket így véghezvihette a tökéletes elutasító gesztust.
- Egy fogyatékost ide beengedni, a nagy terembe csak felesleges undort keltene benned.
Lassan beszélt és hangja tükrözte undorát.
Jiang Suizhou gyönyörűen szőtte szavait, és látszólag minden szó a császár érdekeit tartotta szem előtt. Viszont a körülötte lévők tudták, hogy saját szégyenét próbálja szép szavakkal elfedni.
Mindez természetes, hiszen ő mégiscsak egy ország hercege. Egy hadifogollyal történő látogatás a palotában túl nevetséges és szégyenletes lenne.
Számos udvaronc arcán kárörvendő kifejezés jelent meg. Miután a császár meghallotta eme szavakat csak még lelkesebb lett.
- Hogyhogy nem akarod elhozni? Ötödik testvér, hiszen tegnap éjszaka közös ágyon osztoztatok, hogy lehetsz ma ilyen szívtelen?!
Amikor Jiang Suizhou hallotta a hanghordozását akaratlanul is undort érzett, de kénytelen volt tovább színészkedni.
Elhallgatott, mintha teljesen zavarba jött volna, a bensőséges kapcsolat említése miatt. Kis szünet után halkan megszólalt:
- Testvérem, ez most más.
A császár nevetésben tört ki, és vidám hangulat töltötte be az egész udvart. Pang Shao ismét kétszer megköszörülte a torkát. A császár ránézett, és látta, hogy Pang Shao lopva rákacsintott emlékeztetve őt a tervükre.
Nagybátyja már a reggeli ülésezés előtt elmondta javaslatát, miszerint Huo Wujiu térjen vissza úgy, mint saját szülőföldjére és egyúttal még Jiang Suizhou-t is megalázhatja, ez egy ötletnek jó volt. De ennél fontosabb ügyük, hogy meg tudják szerezni a Jiang Suizhou birtokában lévő hasznos dolgokat.
Bár az nem érdekli, hogy Jiang Suizhou birtokában van-e ténylegesen valami jó dolog, de az, hogy elvegyen tőle valamit, egy örömteli dolog számára.
Ha már nem is ő a szegény és elhanyagolt Első Herceg, akit az apja mindig figyelmen kívül hagyott és csak azt látta, hogy Jiang Suizhou-t részesíti szeretetében, ő lett a császár és eme hobbija változatlan maradt.
A császár megköszörülte a torkát, kényelmesebb pozícióba helyezkedett, felemelte a lábát, és a sárkánytrón párnájára rakta.
- Rendben, mivel az Ötödik Testvérem vonakodik, és inkább aranykalitkába kívánod zárni a feleséged, nem foglak kényszeríteni. - Elnyújtott hangon mondta, s elmosolyodott. - De ha el akarod rejteni e szépséget, adnod kell valamit cserébe. Nem gondolod?
Jiang Suizhou alig észrevehetően összevonta a szemöldökét.
Valójában, nem tévedett, a császárnak ezt a trükköt is Pang Shao javasolta. Mivel boldoggá tette vele az uralkodót, természetesen nem ingyen csinálta. Ha a császár nem gondolt arra, hogy jutalmat adjon neki, akkor Pang Shao maga fogja megszerezni a jussát.
De… Úgy tűnt eddig, hogy csupán egy tétlen herceg egy hasznavehetetlen poszttal. Mi értelme volt a mesterkedésüknek?
Jiang Suizhou egy kis szünet után bizonytalanul kérte:
- Testvér, kérlek, mondd.
A császár megköszörülte a torkát.
- Gondolkodtam rajta, és úgy döntöttem, hogy ha a palota egy templomot akar építeni, akkor azt a Munkaügyi Minisztériumnak kellene intéznie, nem a Rítusok Minisztériumának. Ráadásul, Luan Zhaoyi az utóbbi napokban kérte, hogy az apja csatlakozhasson ahhoz, hogy megossza veled eme terheket. Ötödik testvér, bármi is történjék, nem hagyhatjuk, hogy egy szépség szomorú legyen, ugye?
Jiang Suizhou-nak megrándult a szemöldöke.
Valóban.
Dél-Jing császárának, Jing You-nak az uralkodása alatt, Pang Shao volt hatalmon, és az udvarban folyó korrupció a csúcspontjára hágott.
Az ókortól fogva a tisztviselők számára a legegyszerűbb módja a korrupciónak az építési projektek megvalósítása. És ebben a tekintetben a legnagyobb haszon természetesen a paloták, templomok építéséből jöhetett.
Éppen ezért a császár új palotát akart építeni, és Pang Shao meg is engedte neki. Mindenesetre, ha ez a palota felépül, a pénz a nemzeti kincstárból Pang Shao zsebébe fog folyni.
A palota felépítése még folyamatban lehet, ezért vágyhatott Pang Shao erre a jövedelmező állásra. Mindazonáltal… Jiang Suizhou nem egészen értette, hogyan kerülhetett a kezébe egy ilyen zsíros húsdarab.
Egy pillanatig hallgatott, tekintete észrevétlenül pásztázta a termet.
Néhányan nyugodtak és összeszedettek maradtak, miközben nézték a műsort, míg mások hideg arccal, hallgatagon figyeltek. Néhány tisztviselő idegesnek tűnt, és úgy néztek felé.
Ebben a sötét áramlatban, világosan elkülönül két oldal, mintha két frakció létezne.
Jiang Suizhou-ban hirtelen szörnyű sejtelem fogalmazódott meg.
Látva a helyzetet... úgy tűnik, hogy a császári udvarban is van némi befolyása, és vannak emberek, akik megtalálták a módját, hogy ezt a feladatot mindenáron a kezébe adják.
Pang Shao manipulálta a császárt, hogy kimondja ezeket a szavakat, de feltehetően emellett harcolt is vele hatalomszerzés céljából.
Ilyen esetben a helyzet sokkal bonyolultabbá válik. Ha ebben a pillanatban visszakozik, nemcsak a saját érdekei láthatják a kárát.
Azonban...
Egyrészt, jelenleg minden homályos számára. A császári udvar ügyeiben egyáltalán nem jártas, még azt sem tudja, kik a saját emberei, így, ha elvállalná ezt a feladatot, valószínűleg csak bajba kerülne.
Másrészt, az előtte álló kérdés, egy választás két út között. Vagy lemond Jing herceg nehezen megszerzett előnyéről, megsértve ezzel az összes hivatalnoktársát, vagy elhozza ide Huo Wujiu-t a palotába némi megaláztatásra, megsértve ezzel Huo Wujiu-t.
Jiang Suizhou felsóhajtott.
Egyszerűen úgy tűnik, mintha máglyára taszítanák. De ha összehasonlítjuk a két lehetőségét, a feje még mindig fontosabb számára.
A sárkány trónján a császár továbbra is gúnyosan unszolta:
- Ötödik testvér, miért nem szólsz semmit? Választanod kell a szépség és egy jó munka között.
Jiang Suizhou felemelte a tekintetét, de ezúttal az arcán megjelenő undort és haragot már nem színlelte.
- Felség, teljesen igaza van abban, amit mondott. Nekem, mint alázatos szolgának, nem szabad beleavatkoznom mások dolgaiba – mondta kimérten.
Látta, hogy a császár egyre büszkébben mosolyog.
A nap már magasan jár, a fák árnyéka pedig a küszöbön táncol. A napfény átszűrődik a világoszöld ágakon, és ragyogóan világít be, foltos fényt vetve a sima, sötét színű járólapokra.
A finom porszemcsék hangtalanul táncoltak a fényben, amitől a fény kissé fonalszerűnek tűnt.
Káprázatos nyugalom volt.
A kastélyban Zhou doktor egyenes háttal lebénultan térdelt, míg a homlokán vékony réteg hideg izzadság gyöngyözött.
Tágra nyílt szemmel és megmerevedett nyakkal figyelt, s mozdulni sem mert.
A nyakában lüktető erekhez közel egy véres fadarabot szorítottak.
A fán lévő vér nem az övé volt, de érezte, hogy milyen éles ez a fadarab. Képes lenne vele elvágni a torkát, s egyúttal elvenni az életét.
- Asszonyom… tábornok! Tábornok! Pontosan mit szeretne tudni? Csak kérdezze meg!
Remegett és reszketett.
Egy halk, mély hang szólalt meg a feje fölül.
Huo Wujiu volt, aki a kerekesszékben ült. Egyik karját lustán a térdén támasztotta, míg a másikkal a véres fadarabot szorongatta.
Erősen Zhou doktor torkához szorította.
- Miért küldött ide? – kérdezte.
Fejét oldalra billentette, lesütött szemmel és leereszkedően figyelte az előtte térdelő férfit.
Zhou doktor remegve szólalt meg:
- Azért vagyok itt, hogy Qianshan-gonggong utasítására kezeljem a sérüléseit!
Huo Wujiu hidegen utasította:
- Mondd el az igazat.
Zhou doktor szinte felkiáltott:
- Ez az igazság!
Huo Wujiu hűvösen végigmérte őt tetőtől talpig.
Nem úgy tűnt, mintha hazudna, de ez nem zárta ki annak lehetőségét, hogy színlel.
Nemrég, amikor megjelent ez az ember és közölte, hogy ő a birtok orvosa Huo Wujiu-ban egyből felébredt a gyanú.
Jing császára bolond volt, de Jing herceg nem. Jiang Shunheng elfogta és csak szórakozásból kínozta meg, de Jing hercegnek nem ez volt az egyetlen célja.
Nem tett még semmilyen lépést, de kétségtelenül megvoltak a maga tervei. Jing herceg talán meg akar szerezni tőle valamit. Talán a Liang hadsereg hírszerzési információit, vagy megpróbálhatja felhasználni őt a Jiang Shunheng elleni harcban.
Bár a tegnapi viselkedése ellentmondásos volt a pletykákkal szemben, azok mégsem lehetnek alaptalanok.
Ezért, ha herceg lazítani akart az éberségén, hogy irányítani tudja őt, a legjobb megoldás az volt, ha egy orvos segítségével gyógyszert írat fel neki.
Huo Wujiu az orvosára nézett, aki úgy remegett, mint a nyárfalevél. Tekintete hideg és mozdulatlan volt.
- Akkor nyisd ki a szád – parancsolta nyugodtan.
Az orvos reszketve engedelmeskedett.
A következő pillanatban egy pirula esett a szájába, és mielőtt reagálhatott volna, az állkapcsát szorosan megszorították, és felfelé rántották azt.
A pirula a gyomrába jutott.
Az orvos pupillái remegtek, és azonnal éles, égő fájdalmat érzett, amely a gyomrából áradt felfelé.
Az előtte lévő markáns, istenszerű tábornok lassan és módszeresen visszahúzta a fadarabot, és térdére támaszkodva nekidőlt a szék háttámlájának.
Egy rendkívül egyszerű fa széken ült, de a megjelenése olyan volt, mintha egy királyi sátorban ült volna tigrisbőrön.
Lesütötte a szemét és Zhou doktorra nézett, majd azt mondta:
- Ez a gyógyszer rövid idő alatt képes szétmarni a szerveidet. A birtokomban van az ellenszer, úgyhogy mondd el pontosan mit kértek tőled, amikor ideküldtek?
Zhou orvos keservesen sírt.
- Tényleg nem hazudtam önnek!
A hasában érzett égő fájdalomtól máris remegett a félelemtől. Annyira szorongott és rémült volt, hogy kétségbeesetten kotorászott a félredobott gyógyszeres doboza után, és reszketve adta át Huo Wujiu-nak.
- Tényleg kaptam parancsot mégpedig, hogy kezeljem a sérüléseit! Ezek mind sebre való gyógyszerek. Ha nem hisz nekem, bármelyiket használhatom magamon, hogy bebizonyítsam önnek.
Miközben beszélt, sietve kiöntötte a gyógyszeres doboz tartalmát, és egyenként nyitotta ki őket, hogy Huo Wujiu is láthassa.
Huo Wujiu csendesen nézett rá.
Ezúttal elhitte, hogy igaz, amit a férfi mondott.
Tényleg azért jött ide, hogy ellássa a sérüléseit?
Valamiért Jiang Suizhou lebegett a szeme előtt, mikor tegnap este a vörös gyertyák alatt állt.
Kétségtelen, hogy olyan, mint egy nyúl, aki megijed a saját árnyékától is, mégis úgy tesz, mintha gonosz lenne.
…Különben is, valószínűleg még ahhoz sem volt bátorsága, hogy bedrogozza.
Huo Wujiu csendben nézett a földön fekvő orvosra. Egy kis idővel később elővett egy fiolát az ingujjából, és egy sötétbarna pirulát dobott oda neki.
- Egy pirula hatása három hónapig tart ki. A mai ügyünkről egy szót se szólj. Három hónap múlva gyere vissza hozzám a következő gyógyszerért – mondta Huo Wujiu.
Doktor Zhou gyorsan felkapta a pirulát, és a szájába tette.
- Mivel a sérüléseimet kezelned kell, állj fel, és vizsgálj meg.
Huo Wujiu közömbösen adta ki az utasítást, és közben lepillantott a kezében lévő kis gyógyszeres fiolára.
Mindössze csak két gyógyszer volt nála. Amikor bebörtönözték, Lou Yue volt a kísérője, aki az édesapja régi barátja. Így az átkutatása során lopva belerakta Huo Wujiu holmija közé, hogy legyen nála valamit, ami adott esetben segítségére lehet.
Az egyik, súlyos sérülés esetén gyorsan el tudta állítani a vérzést, de lenyelése után erős fájdalmat okozott különböző szerveknél. A fájdalom viszont egy pillanat alatt megszűnik. A másik a qi fokozására és a vér dúsítására szolgált. Leginkább a hóban tett hosszú meneteléseknél volt hasznos.
Rápillantott a birtok orvosára, aki letörölte a könnyeit, majd ügyetlenül feltápászkodott a földről. Huo Wujiu elfordította tekintetét, és csendben visszatette az üvegcsét az ingujjába.
A szerző megjegyzése:
Most nincs. :D
Comments