Miután a rokkant háború isten az ágyasommá lett

5.Fejezet

Amikor Jiang Suizhou és kísérete távoztak, az udvar teljesen elcsendesedett.

Huo Wujiu felült, közelebb húzta a kerekesszéket, és az ágyszélébe kapaszkodva egy kis erőfeszítéssel átköltözött a kerekesszékébe.

Csendben összefogta a haját, ügyesen a háta mögött megkötötte, majd felemelte a fejét és kinézett az ablakon.

Már kivilágosodott.

Ő mindig is nagyon jól tudott alkalmazkodni. Régen Yangguan-nál rendkívül jól tűrte a port és a homokot, az északi földeken még szabadon vágtázni is tudott a Góbi-sivatagban. Amikor az apja hadba vonult, ő is gyorsan alkalmazkodott az évekig tartó háborúhoz, és megtanulta, hogyan mászhat ki a holttestek alól vagy ki egy vértengerből.

Mostanra már egész rövid idő alatt megtanulta, hogyan éljen együtt a teljesen haszontalan lábaival, és hogyan védje meg magát az ellenséges táborban, amikor a katonák jönnek ő pedig egyedül van velük szemben.

A nap fokozatosan feljebb szökött, míg fénye átszűrődött az ablakon, s a földre hullott. Ahogyan a nap egyre magasabbra emelkedett, egyre közelebb került Huo Wujiu-hoz.

Amikor a fény már majdnem elérte a kerekesszékének szélét, kopogás hallatszódott. Huo Wujiu az ajtó felé nézett, a tekintete nyomtalanul elsötétült.

Tudta, hogy ha választ akar kapni, most jó alkalma lehet rá.

---

Jiang Suizhou nem tudta, hogy a mögötte lévő Meng Qianshan-t milyen szemérmetlen gondolatok foglalkoztatták titokban.

Behunyta a szemét, de nem érezte magát álmosnak, és egy ideig a nagy találkozón gondolkozott.

A nagy udvari gyűlésen nemcsak a hivatalnokok teljesítették feladataikat, hanem az udvarban is kellett tárgyalniuk az ügyekről. De... de, ha belegondol a nanjingi királynő szakmai hozzáértéséről szóló feljegyzésekbe, amelyet a történelemkönyvekben rögzítettek, valószínűleg, sejtése szerint, nem biztos, hogy üzleti ügyeket megtudnának érdemben tárgyalni vele.

Ami miatt Jiang Suizhou aggódott, az az identitása volt.

Végül is, ő az a Jing herceg, aki olyan szánalmas, hogy a feljegyzésekben is alig található néhány szó róla, sőt, inkább szinte semmi.

Az egyetlen életben maradt testvér, aki még fiatalon elhunyt és beteges gyermek volt. Most már hozzáadhatunk még egy információt: homoszexuális.

Majdnem semmit sem tud magáról. Azt sem tudja, hogy most milyen hivatalos rangban van, nemhogy azt, hogy az eredeti személy kikkel állt ismerősi viszonyba, és milyen kapcsolatai vannak, hogyan kellene reagálnia helyzetekben.

Még aggasztóbb az a tény, hogy tegnap az udvarházába került a világhírű Huo tábornok, és biztos benne, hogy ennek okául ma célkeresztbe kerül.

A tények visszaigazolták, hogy az aggodalma teljesen megalapozott volt.

Nem tudta, hogy lesz-e mód arra, hogy megoldja a hivatali rang problémáját. Viszont miután felvette a hivatalos ruhát, Jiang Suizhou már tudta, hogy milyen rangban áll. Amikor pedig Meng Qianshan elhozta neki a hivatalos pecsétet, már tudta, hogy a közelgő udvari tanácskozáson hol kell állnia.

A szakmája túlságosan illeszkedik a helyzetéhez, ami miatt valamennyire előnyhöz jut az időutazása alatt. De a tanult szakmája alapján nem tudta, hogyan nézzen szembe a civil és katonai tisztviselők különböző, furcsa pillantásaival.

Amint leszállt a hintóról és belépett Kaiyang Kapuján, a körülötte lévő hivatalnokok közül egyre többen őt nézték. Egy-két ember nézheti, de szinte mindenki őt bámulta, ami miatt Jiang Suizhou akaratlanul is kicsit arrogáns lett.

Azok a beszédes tekintetek kárörvendőek, gyűlölködőek, undorodóak voltak.

Egy elég bátor hivatalnok oda is ment Jiang Suizhou-hoz, megérintette a vállát, és nevetve mondta neki:

-          Jing herceg tegnap este biztosan nagyon elfáradhatott, igazán nagy szerencséje lehet a hölgyeknél!

Hivatalos egyenruhájából ítélve harmadrendű lehet, tehát nem magas rangú.

Bár az én hivatalom nem számít magasnak, de a Ceremóniák Minisztériumában van egy kisebb mellékállásom, és mégiscsak egy elsőrangú herceg vagyok. Aki így mer beszélni velem, valaki biztosan áll a háta mögött, aki támogatja őt.

A nagy áruló Pang Shao, aki egyetlen lépésével semmivé tesz dolgokat, míg egy másikkal esőt csinál. A történelemkönyvekből jól ismeri, hát nem pont ebben a korban él?!

Jiang Suizhou könnyed pillantást vetett rá, de nem szólt hozzá.

Az ő hideg és büszke tekintete mindig is rendkívül félelmetes volt. Most pedig még két figyelmeztetést is magában hordozott, ami azonnal megdöbbentette a tisztviselőt. Az arcán lévő kárörvendő és obszcén mosoly is hamar eltűnt zavarában.

Jiang Suizhou többet nem nézett rá, hanem felgyorsítva lépteit elment mellette.

Megjelenése megfélemlített néhány embert, így sokkal gördülékenyebbé vált a császári udvarba vezető út második fele.

Ezáltal több szabadideje adatott arra, hogy más dolgokat is megnézhessen.

Jing Chao délre menekülése előtt a főváros Yecheng-ben volt. Három évvel ezelőtt, Huo Wujou vezetésével a liangi hadsereg bevonult a fővárosba, és az előző uralkodó, Jing Lingdi császár, a családjával és a hivatalnokaival sietve délre menekült. Azonban útközben megbetegedett és meghalt. Utódja, Jiang Shunheng, sietve menekült Yuhang-ba majd Lin'anra változtatva annak nevét, ez lett az új főváros.

 Három éve épült meg a mai főváros, és a palotát is sietve húzták fel.

A császári palota durva módon épült, és a tervezése is kaotikus volt. Első pillantásra látszik, hogy kapkodva készült el.

A történelmi feljegyzések szerint, miután az utód Lin'anba menekült, ragaszkodott hozzá, hogy legyen palotája, mert anélkül nem vállalja a császári címet s így kényszerítette Nanjing-et, hogy fél éven belül építtesse ki a császári várost.

Bár durva stílusa volt, a költsége nem volt kevés. Az egész császári város ragyogóan fényes, rendkívül Pazar látványt nyújtott és első pillantásra is látszik, hogy hatalmas összegeket költöttek rá.

Jiang Suizhou nem tudott nem sóhajtani magában.

A történelemkönyvekben Nanjing utolsó uralkodójának ostoba döntéseiről szóló feljegyzések egyáltalán nem tűnnek elfogultnak.

Miután végigment a Guangyuan palota hosszú fehér márvány lépcsőin, látta, hogy már sok udvaronc áll bent. Mivel az iskolában történelmi forrásokat tanulmányoztak és minden részletre figyeltek, így Jiang Suizhou is könnyedén megtalálta a helyét, és ott megállt.

A vele szemben álló, kissé előrébb lévő, ötven-hatvan évesnek tűnő öreg államférfi hivatalos öltözéke második rendű tehát egy teljes renddel magasabb, mint Jiang Suizhou-é.

Látva Jiang Suizhou-t, az öreg miniszter hátrafordult, bólintott neki, mintha köszöntötte volna.

-          Jing herceg ma korán érkezett - mondta könnyed mosollyal.

Ahogy megfordult, Jiang Suizhou meglátta a kis jelzőjén lévő írást. A Ceremóniák Minisztériumának államtitkára, Ji You, Jiang Suizhou közvetlen főnöke.

Az arckifejezése távolságtartó és barátságos volt, s úgy tűnt, hogy nem áll közel Jing herceghez. Jiang Suizhou, ezt meghallván, bólintott neki, és köszöntötte.

Ji You körülnézett, s mivel a környék csendesnek tűnt, nem volt ott senki, ezért halkan megszólalt:

-          Felség, ha egy kis sérelem is érte, tűrje el, és hamarosan elmúlik majd.

Miután ezt mondta, kedvesen bólintott Jiang Suizhou felé, majd meg akart fordulni.

Jiang Suizhou nem igazán értette a szavait, de válaszolt, és ezzel befejezte a beszélgetést vele.

…… hamarosan megértette Ji You szándékát.

Amikor elérkezett az idő, a ragyogó nap felkelt s fénye a csillogó aranyszínű cserépfedélre ugrott fel.

 A Zhengyang csarnoka előtt dobpergés hallatszott, majd az eunuchok éneklése és kiáltozása követte azt. A történelemben is híres zsarnokok, a nanjingi királynő és Jiang Shunheng érkezett meg.

Az évezredek során, nem sok embert neveztek el az utódok "Yō" néven. Végül is, a császárok többsége vagy valami jót tett, vagy rosszat, de hogy olyan ostoba legyen valaki, hogy az utódok is az orrára köthessenek egy posztumuszi címet, az elég ritka.

Jiang Shunheng és az apja, akiket "Ling"-nek hívtak, már kettőnek számít.

Jiang Suizhou a civil és katonai tisztviselőkkel együtt üdvözölte a császárt, majd felemelte a fejét, hogy a sárkánytrónra nézzen.

Csak annyit látott, hogy a sárkánytrónon ülő férfi egy harmincas éveiben járó, duci, puffadt ember. Fekete sárkánypalástot visel, amely tizenkét csillaggal van díszítve, és nagyon ferdén ül, a fején lógó ékszerek pedig zörögnek, amikor megmozdult.

Az a kövér ember azzal az egy pár kis szemével végigpásztázta a császári udvar tagjait, majd kiszúrta Jiang Suizhou-t, és azonnal rosszindulatú megjegyzést tett, miközben rendkívül örömteli fény gyúlt a szemében.

Jiang Suizhou szíve kihagyott egy ütemet. S bizony, a következő pillanatban megszólalt az uralkodó.

-          Ötödik testvérem, adtam neked egy gyönyörű ágyast. Élvezted a tegnap estét?

Kérdése súlyos és ironikus volt, majd vele együtt nevetett a fél udvar tanácsosai is egyaránt. Az eredetileg komoly és ünnepélyes udvar hangulata hirtelen nevetségessé vált.

Jiang Suizhou összeszorította a fogát.

Öt naponta tartottak nagy udvari gyűlést és nem tanácskozásra használják fel, hát így tettek tönkre mindent, nem is csoda, hogy a történelemkönyvek bolond királynak nevezik. Nem csoda, hogy a Jing-dinasztia elbukott.

De ebből a mondatból Jiang Suizhou valami más jelentést is kiérzett.

Jing Houzhu nem jó szándékkal érkezett, a hivatalnokok vagy csatlakoztak a zajongáshoz, vagy sötét arccal hallgattak. Egyértelművé vált, hogy az eredeti személy nem volt népszerű a császári udvarban, és Jing Houzhu ágyasi adományozása két legyet ütött egy csapásra, hiszen egyszerre két embert alázhat meg.

Ezek után, természetesen ő sem képes boldog képet vágni.

Ekképpen gondolkodván, Jiang Suizhou összeszorította a fogait, és kissé megalázott arcot vágott, mintha nem akarta volna megemlíteni a tegnapi eseményeket:

-          E hűséges testvér hálásan megköszöni bátyjának, a császárnak, a kapott ajándékot.

Jing Houzhu hahotázva nevetett.

-          Semmi szükség rá, semmi szükség! Hah, azt hallottam, hogy tegnap egész éjjel nem jöttél ki a szobájából. - mondta.

Jiang Suizhou: ...

Ez a gyengeelméjű uralkodó még mindig nem végzett.

Nem meglepő módon, valóban voltak a királynőnek kémei az udvarházában. Sőt, ezt egyáltalán nem is titkolták, még nyíltan ki is mondta.

……valószínűleg nem ő a ludas, hanem ez a bolond császár tényleg ilyen ostoba.

Jiang Suizhou magában gúnyolódott, de kívül együttérzően bólintott, és némi zavarodottságot mutatott ki az arcán.

 Látva az állapotát az uralkodó még lelkesebb lett.

-          Reggel korán felkeltél, és még a doktorokhoz is elmentél? Öcsém, vigyázz az egészségedre. Az anyád méhében megörökölt betegséged nem bírja el ezt a gyötrődést - mondta, és a legelső sorban ülő hivatalnokok közül valakinek odaköszönt: - Nagybátyám, látta ezt? Az öcsém arca oly sápatag, de messziről megláttam a karikás szemeit! Tegnap este biztosan nem pihent sokat, hahahaha!"

Hallva ezt a megszólítást, az a miniszter, akit megszólított, biztosan Pang Shao volt.

Pang Shao, Pang császárné bátyja volt, és nagyrangú főminiszterré nevezték ki. A történészek feljegyezték, hogy a korábbi dinasztia alatt még visszafogottabb volt, de miután Jiang Shunheng-t a trónra emelte, megmutatta valódi énjét és csak a pénzkeresésre és a hatalomátvételre koncentrált.  Jiang Shunheng számára csak egy ember volt, akivel meg volt elégedve és összejátszottak.

Ezért hát Jing Houzhu is nagyon kedvelte ezt a nagybácsit.

És valóban, amikor ez elhangzott az első sorban néhány halk, visszafogott nevetés hallatszódott. Semmi intelem vagy megjegyzés nem volt arra, hogy fékezze magát az uralkodó.

Jiang Suizhou még a nevetéséből is némi kárörömöt hallott ki.

Fokozatosan minden világossá vált számára.

Kiderült, hogy nemcsak a családjában van egy ősi ellensége, aki előbb-utóbb megöli őt, hanem a császári udvarban is nagyon rossz helyzetben van.

Jiang Suizhou belül a szívében már annyira szenvedett, hogy nem akarja tovább részletezni helyzetét.

Ott állt, és higgadtan hallgatta az uralkodó gúnyos és csúfolódó szavait, majd néha-néha válaszolt is rá. Az uralkodó egyre izgatottabb lett, és egyértelmű volt, hogy a szegényes elmeállapotával kitalálta ezt a nagyszerű házassági ajánlatot, és már régóta várt erre a napra.

Jiang Suizhou lusta volt ahhoz, hogy megcáfolja és ráhagyta, hogy bajt keverjen magának.

Ebben a pillanatban a hivatalnokok első sorából néhány gyengébb, torokköszörülő hang hallatszott. Az uralkodó abbahagyta egy pillanatra, majd azonnal abba az irányba nézett.

Ezután azonnal megértette a helyzetet, és hangos nevetés tört ki belőle.

-          Ötödik testvér, tegnap már eldöntöttem - mondta.

Jiang Suizhou felemelte a fejét, és látta, ahogyan kis szemét összehúzva, rosszindulatúan mosolyogva nézi őt.

-          A házadban lévő Huo asszony apja nem a mi Dajing-i Dingbei hercegünk volt régen? Most, hogy mindenki visszatért, újra egy család lettünk, s a mi Dajingunk is Huo asszony szülőföldjének számít - mondta. - Ha pedig ez így van, a háromnapos látogatási szokást nem lehet elhagyni. Döntöttem hát erről. Három nap múlva hozd el Hou asszonyt a palotába, hogy visszalátogathasson szülőföldjére, rendben van?

---

A szerző megjegyzése:

A "后主" (Houzhu) a történelemben elbukott országok uralkodóinak elnevezése, mivel Jiang tanár úr nézőpontjából íródott, ezért a szöveg nagy részében így hívják őt! Hasonlóan hívják Li Yu-t a Dél-Tang utolsó uralkodóját is, de a mi Jing utolsó uralkodónk más, ő nem tud költeményeket írni, csak egy idegesítő, eszetlen nagy zsarnok!

Előző fejezet

Adatlap

Hamarosan...